A második nap léptük át a magyar-osztrák határt. Tulajdonképpen minden egyes alkalommal kis határátkelő helyeket keresztezett az utunk, hiszen szerettük volna elkerülni a nagyobb városokban és az autópályán való vezetést. Ez tűnt a legbiztonságosabb megoldásnak a Trabival.
Legtöbb esetben alig tűnt fel, hogy országot váltottunk. Érdekes volt az felfedezés is, hogy ezek a határ menti települések mindenütt (Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Franciaországban) több kultúra hatására alakultak ki, hiszen a történelem és a világháborúk során, állandóan más ország kezére kerültek! Úgy tűnt, hogy ezek a vidékek sokszor gazdagabb kultúrával, erősebb identitással rendelkeznek, mint a többi település.
Ezt jól szemlélteti a Fertő tó mellett fekvő kisváros, Ruszt esete is. A településről először 1317-ben, Ceel néven történt írásos feljegyzés. Ez az elnevezés magyar szil (szilfa) szóval azonosítható. Később ezt fordították le németre: 'Rüster' vagy 'Rusten'. Tehát, ehhez a szóhoz idomultunk mi is magyarul.
A város 1681-ben szabad királyi város jogot kapott, ekkor Magyarországhoz tartozott. 1910-ben viszont, 1535 lakosából mindösszesen 218 volt magyar nemzetiségű és 1290 német. 1921-ben csatolták Ausztriához, Burgenland részeként.
Trabanttal nem igazán lehet hegyen-völgyön áthaladni. Emelkedőn felfelé sebességünk 40-50 km/h között ingadozott, ráadásul az autó nem alkalmas a motorfék használatára. Mindennek tetejében a fékek sem túl jól fognak... Így még eszünkbe sem jutott az Alpokon át haladni, bármilyen gyönyörű látványt is mulasztottunk ezzel el! Ehelyett a Dunát követtük (a későbbiekben is igyekeztük a folyó völgyek által teremtett síkságokat felkutatni).
 |
| A Duna |
Bécs elkerülése nem volt egyszerű feladat. A második napon pedig még nem rendelkeztünk elegendő Trabant-tapasztalattal. Kiderült, hogy a gyújtógyertyákat az üzemanyagban használt olaj befröcsköli, ezzel tönkretéve a gyertyákat.
Bécs külvárosában voltunk, amikor az autó leállt egy emelkedő közepén, és nem indult újra.
Bécs külvárosában voltunk, amikor az autó leállt egy emelkedő közepén, és nem indult újra.
Szerencsére Rémi ura volt a helyzetnek, egyből a gyújtógyertyákra gyanakodott, kicserélte azokat. Valóban ez volt a probléma, a Trabi újra indult! Innentől kezdve nagyobb figyelmet fordítottunk a gyertyák karbantartására.
A délután közepén érkezünk meg Wachau völgyéhez. Ez egy csodálatos ausztriai borvidék, a Duna mentén, amely az UNESCO Világörökségi Listájára is felkerült.
Két célkitűzésünk volt: Krems és Dürnstein. A történelmi városok közvetlenül a Duna partján találhatók, szőlőhegyekkel körülvéve.
 |
| Kilátás a dürnsteini várból |
Innentől kezdve a híres 'Donauradweg'-et (bicikli útvonal) követtük.
Krems szép, történelmi belvárosa mellett, kajszibarack pálinkával várja az oda látogatókat. Bizony, ha Ausztriára gondolunk, leginkább az Alpok, kék tavak, erdők, sípályák, esetleg esőfelhők jutnak elsőre az eszünkbe. Valójában a napsütötte Wachau mindennek az ellentéte!
Dürnstein jellegzetes kék templomtornyáról könnyen beazonosítható. Itt a meleg idő ellenére, felsétáltunk a várromig, ahonnan jó kilátás nyílt a vidékre.
Kalandos utunk harmadik napján még mindig a Duna völgyében haladtunk. Erre a napra kevesebb programot terveztünk, még egy kis túrázásra is jutott idő. A Schlögener Blick nevezetű kilátó ponthoz mentünk fel, ahonnan felülnézetből csodálhattuk meg a Dunának ezen szakaszát: a folyó egy S alakú kanyart téve szeli át a hegyeket.
Az egyetlen bosszantó tényező a parkoló jegy ára volt. 5 eurót fizettünk, és mindezt azért, mert egy hotel komplexum privatizálta az egész környéket. Az ajánlatuk része volt, hogy ha 10 euró összegben vásárolunk üdítőt, a jegy egy része visszatérül. Véleményünk szerint, arcátlanság a természeti értékeket e formában kisajátítani.
Jó hír, hogy a Trabant néha magától is megjavul! Az index és a vészvillogó funkcióval akadt némi problémánk, egyszer csak nem villogtak tovább...Mivel nem találtunk a problémára megoldást, inkább szemet hunytunk felette, és egy jót túráztunk (Schlögener Blick). Mire visszaértünk, láss csodát, minden működött!
Szállás
Kemping Willersbach-ban: Gasthof Krenn
Mivel a Wachau régió népszerű bicikli túra útvonal, számítani kell a telt házas kempingekre. Emellett, a németek, hollandok és svájciak előszeretettel utaznak lakókocsival. Általában a lakókocsisoké a kempingek nagyobb része, a sátraknak csak egy kisebb parcellát szánnak. A Gasthof Krenn-ben ez még a kisebbnél is kisebb volt, tele fáradt bicajossal. Szerencsére mindenki tiszteletben tartotta mások nyugalmát, így jól megfértünk egymás mellett.
- A vizes blokkok tiszták és felszereltek voltak, de megközelítésükhöz keresztezni kellett a főutat a vendégházhoz
- Internet egyáltalán nem volt, de ez annyira nem meglepő
- Előny, a kemping földrajzi helyzete: a Duna kevésbé forgalmas oldalán, közvetlenül a víz mellett
Camping Kasten-ben: Campingplatz Kasten
Kicsi, de kényelmes kemping, ahol mindössze 12,50 eurót fizettünk. Itt főleg, a nyárra állandó helyeket bérlő, lakókocsis vendégek szálltak meg.
- 20 km-re a német határtól, közvetlenül a Duna partján elhelyezkedő kemping, még úszásra is volt lehetőség
- Rettentően kedves tulajdonos hölgy, mindenre gondolva, kutyáknak szánt jutalomfalatkákkal a zsebében
- Tiszta
- Könnyen elérhető konnektorok, telefon töltési lehetőség!
- Itt sem volt Internet
A legmeglepőbb a Passauból érkező sétahajók száma volt, vacsora időben.
Rust: egy osztrák házaspár le szerette volna fényképezni az autót. Később a belvárosban is összefutottunk velük, ekkor már szóba elegyedtünk. A közös téma a Trabin kívül a kutya és egyéb házi kedvencek voltak, ők ugyanis évekig egy kutyával és egy macskával együtt utaztak a lakókocsijukban.
Krems : épp hogy leparkoltunk, magyarul szóltak hozzánk. A férfi valószínűleg odavalósi volt, kicsit érdeklődött a Trabant iránt, és sok szerencsét kívánt.
Camping Willersbach: érkezésünkkel egy kisebb show műsort rendeztünk az éterem teraszán vacsorázó vendégeknek. Persze mindenki minket bámult...
Másnap reggel, az éjszakai párás levegő hatására, kicsit nehézkesen indult az autó. A helyi karbantartó láthatóan szorított nekünk, sikeres indulásunkat örömmel fogadta.
Ausztriai autó alkarészes: beszereztünk még néhány gyertyát, arra az esetre, ha újra cserélni kéne őket. Az eladó kérdése így szólt: "Fűnyíró traktorba lesz? ....Ja, hogy Trabantba! Az lényegében ugyanaz!"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése